Lovak - Válaszok a sok miértre

 

Idén télen (2014) szakítottam egy kis időt az olvasásra és találtam egy nagyon jó könyvet, melyben a lovakkal kapcsolatos kérdéseinkre kapunk választ. A könyv címe "A ló természetrajza", szerzője S. Budiansky, a kiadó pedig a Vince Kiadó Kft. A könyv bár nem most íródott 1997-et olvastam az eredeti kiadás dátumaként, mégis a legfrissebb tudományos ismeretekre épül. Lássuk hát milyen kérdésinkre is ad választ a könyv:

 

Miért csinálja a ló azt amit csinál?

 

Kötődés

 

A lovak jellemzően vándorló állatok voltak, folyamatos enni- és innivaló utáni keresés jellemezte őket. Ahhoz, hogy hosszútávon képesek legyenek fennmaradni és szaporodni, erős háremet kellett kialakítaniuk, szoros kötődésekkel. Az így kialakított állandó kötődésekkel létrejött ménes szabadon vándorolhatott legelők után kutatva, biztosított volt a faj fennmaradása. A mének nem tűrik, hogy kancáikhoz más mének közeledjenek. A ménesben működik egy erős alapösztön, hogy tartós kapcsolatot alakítsanak ki egyes fajtársaikkal. Ez a kötődési ösztön azonban nemcsak a kanca és csikója, vagy a mén és a kanca között áll fenn, hanem megfigyelhető, hogy a ménes kanca (vagy herélt) tagjai választanak barátokat maguk közül, akiket sokkal közelebb engednek magukhoz, akik esetében megengedett a személyes tér határainak átlépése is. Ilyen barátságokat mi is könnyen kifigyelhetünk a lovardában: Panka - Darcy - Sissy. Észrevehető, hogy ezek a lovak sokkal többet gondozgatják egymást, vezetés közben nem baj ha egymásnak ütköznek, terepen nem számít ha az egyik a másik farába megy.

 

Ha kiszakítunk a ménesből egy lovat, azonnal igyekszik póttársat keresni magának. Ez az-az ösztön amire az ember támaszkodik, mikor kiépíti kapcsolatát a lóval. Megfigyelhető, ha lovunk egy nagyobb társaságban van sokkal kevésbé ragaszkodó, mint ha egyedül hagyjuk egy karámban. A karámban egyedül álló ló, keresi a kapcsolatot, azonnal hozzánk igyekszik, mig a nagyobb társaságban lévő társa nem rohan egyenest hozzánk. Meg kell értenünk, hogy bár lovunk szeret minket, ha kellő társaságra lel fajtársai között, mi már nem is vagyunk neki annyira fontosak. Minél jobban elszakítjuk a társas kapcsolatoktól annál jobban fog ragaszkodni hozzánk és elhiteti velünk, hogy számára csak mi létezünk.

 

Képtalálat a következőre: „horse dog”

Kíváncsi vagyok kinek van szüksége jobban erre a kapcsolatra?

Barátság és gondozgatás

 

Ha megfigyelünk egy ménest, szembetűnik, hogy bizonyos lovak összeállnak kettesével és egymás hátát vakarásszák a fogukkal. Ha az egyik abbahagyja a másik is ezt teszi, ha folytatja a másik is bekapcsolódik. A leggyakrabban a nagyon jó barátok gondozgatják így egymást, de egy karámban előbb utóbb majdnem minden egyedre sor kerül. Tehát a barátság kialakításának egyik legjobb módja a gondozgatás, vagy vakargatás, amit mi is megtehetünk egy vakaró segítségével, a lovunk azonban már nem tud minket visszagondozgatni, ez azért nyomot hagyna rajtunk. Az így kialakított baráti kapcsolatok jól jönnek a étel-ital megszerzésekor. Nagyon agresszív és domináns egyedeket azonban így sem könnyű elkergetni lásd Silver és Chokito esete, velük még a triumvirátus sem bír (Panka, Darcy, Sissy). A fiatal lovak behódolásának jele a fogcsattogtatás és felhúzott ajak. Ez a szájmozgás a feltétel nélküli, egyoldalú gondozgatás jele, mellyel teljes mértékben jelzi a fiatalabb ló a baráti közeledést. Kísérletek bizonyítják, hogy ha a lovat a megfelelő testtájakon (hát, nyak) vakargatjuk szívverése jelentősen csökken, ezzel egyre nyugodtabb lesz, tehát jól esik neki a dolog. Tehát ha már lovagoljuk a lovunkat, feladatokat kérünk tőle, dolgozunk vele, akkor egy kis gondozgatással háláljuk ezt meg neki, szívesen fogja venni és megjegyzi, hogy mi barátilag viszonylunk hozzá!

 

gondozgatas

Egy jó kis hátvakarászás, de jól esik!

 


Mottónk

Pusztán a Kabóka kedvéért!

Panoráma kép a központi istálló és apartman épületről

panorama